Szürke Zóna

Rájár a rúd a gyorséttermekre, nemrég egy fogyatékos kislányt kellett kárpótolniuk - később kiderült: kamu volt az egész -, most pedig az a hír terjeng az facebook-on, hogy a McDonald's elrabolt gyerekek húsát teszi bele a húspogácsába. Az idézett cikk itt olvasható el.

100-tól 300 ezer gyermeket rabolunk el évente, csak itt az Egyesült Államokban… aztán kivéreztetjük őket, a vérüket pedig belekeverjük a kenyértésztába, aztán a testüket pedig bedobjuk az általunk üzemeltetett vágóhidakra, aztán darált húsukat belekeverjük a hamburgerekbe, és a kolbászokba.

Nem szeretnék ezzel a konkrét esettel túl komolyan foglalkozni, hiszen a lényeg rettentően egyszerű: aki naponta 5 percet rászán az aznapi hírek áttekintésére, röhögve zárja be az böngészőoldalt. Hiszen jól tudja, ha egy olyan hír jelenik meg, amely csak egy nevenincs oldalon van fent, és az egyik megbízható médium sem hoz le róla címlapos cikket, pedig már napok óta elérhető, akkor az jó eséllyel kamu. Ez pedig pont egy ilyen eset. Teljesen felesleges bizonygatni, hogy nem kerül gyerekhús az asztalra, nincs rá bizonyíték, hülyeség. A motiváció sem túl érdekes, meg nem is lehet mindig tudni, hogy a cikk kattintásszám-növelés, poén, vagy puszta naivitás miatt íródott. Viszont az emberek tömegesen elhiszik, legyen bármilyen abszurd.

A facebook-on található "megosztás" gomb egy új aranykorát hozta el az álhíreknek. Sokan bármilyen érdekesnek tűnő dolgot megosztanak, és onnantól kezdve mindenki hitelesnek véli a tartalmat. Elvégre akkor már nem mondható az, hogy "hazudozik a médija", hiszen ha egy jó ismerősöm neve van felette, aki még oda is írja mellé, hogy "hihetetlen, mik vannak a világban...", akkor nyilván neki is jó oka van kételkedés nélkül elhinnie. De ha nagyon toleráns vagyok, ezt még meg is értem. Ha valaki nem tájékozódik, akkor nem képes a hírek szelektálására, ha nem mozog otthonosan az interneten, akkor nem tűnik fel neki a cikk mellett nagy betűkkel írt "ÁLHÍRPORTÁL" felirat. Azt meg végleg ne várjuk el tőle, hogy felmenjen az index-re, a hvg.hu-ra, vagy bármely más, valós alapon nyugvó témák feldolgozásával foglalkozó oldalra tájékozódni (mennyire egyszerűbb lett volna leírni, hogy "hiteles oldalak", ha bevállaltam volna a rúgásokat jobbról-balról. ON).

Amit viszont nem értek, hogy miért nem tanulunk a saját tapasztalatokból? 2012-ben az internet nép azt hitte, hogy közeledünk a null sík felé, ami rossz is, meg jó is, de mindenképp valami új. Szerintem így két év távlatából visszatekintve elmondhatjuk, hogy ez így ebben a formában nem történt meg, és ezt azok is tapasztalhatják, akik annak idején elhitték. Természetesen ez csak egy darab példa, hiszen nagyjából félévente megszűnik a facebook, és még a sorkatonaságot is visszaállítják. Ezek mindannyiunk üzenőfalán ott voltak egy hétig, és mindről kiderült, hogy kamu, akár leírtuk kedves ismerősünknek, hogy "dehülyevagy" (vagy töröltük a fenébe), akár szembesült vele saját maga az idő múlásával. Azt gondolhatnánk, hogy egy ilyen után az emberek körültekintőbbek lesznek, vagy legalább nem járatják le magukat még egyszer a megosztással. Mégis azt kell olvasnom, hogy gyerekburger készül 50 méterre a házamtól. És nem csak 70 év fölöttiektől látni a sopánkodást, akik épp most értek vissza egy 800 ezer forintos gyógymágnes megvásárlásából, hanem többnyire fiatal huszonévesektől, akikről feltételezhető, hogy fel tudják dolgozni az internetről áramló információáradatot. 

Konklúzióként érdemes arról is beszélni, hogy ez vajon káros-e. Mert nyilván idegesek is tudunk lenni az álhírektől, de közvetlen kárunk nem származik belőle, sőt, kapunk egy jó kis térképet ismerőseink tájékozódási és kritikai képességéről. Még akár nevethetünk is egy jót. Ami viszont ijesztő, hogy ekkora embertömegek képesek elhinni BÁRMIT. Szokás mondogatni, hogy a média zombivá, agyatlan fogyasztóvá teszi a nézőt, olvasót, hallgatót. Azonban amikor ott van előttünk az internet, amely néhány kattintásra helyezi tőlünk az ember által megszerzett információk legbővebb tárházát, ráadásul kommentálás formájában hitelesíthető, mégis rengetegen abból a szűk metszetből tájékozódnak, ami a megtévesztést szolgálja, akkor azért elsuttogok a szobában egy halk "mivan?"-t.