Szürke Zóna

Rájár a rúd a gyorséttermekre, nemrég egy fogyatékos kislányt kellett kárpótolniuk - később kiderült: kamu volt az egész -, most pedig az a hír terjeng az facebook-on, hogy a McDonald's elrabolt gyerekek húsát teszi bele a húspogácsába. Az idézett cikk itt olvasható el.

100-tól 300 ezer gyermeket rabolunk el évente, csak itt az Egyesült Államokban… aztán kivéreztetjük őket, a vérüket pedig belekeverjük a kenyértésztába, aztán a testüket pedig bedobjuk az általunk üzemeltetett vágóhidakra, aztán darált húsukat belekeverjük a hamburgerekbe, és a kolbászokba.

Nem szeretnék ezzel a konkrét esettel túl komolyan foglalkozni, hiszen a lényeg rettentően egyszerű: aki naponta 5 percet rászán az aznapi hírek áttekintésére, röhögve zárja be az böngészőoldalt. Hiszen jól tudja, ha egy olyan hír jelenik meg, amely csak egy nevenincs oldalon van fent, és az egyik megbízható médium sem hoz le róla címlapos cikket, pedig már napok óta elérhető, akkor az jó eséllyel kamu. Ez pedig pont egy ilyen eset. Teljesen felesleges bizonygatni, hogy nem kerül gyerekhús az asztalra, nincs rá bizonyíték, hülyeség. A motiváció sem túl érdekes, meg nem is lehet mindig tudni, hogy a cikk kattintásszám-növelés, poén, vagy puszta naivitás miatt íródott. Viszont az emberek tömegesen elhiszik, legyen bármilyen abszurd.

A facebook-on található "megosztás" gomb egy új aranykorát hozta el az álhíreknek. Sokan bármilyen érdekesnek tűnő dolgot megosztanak, és onnantól kezdve mindenki hitelesnek véli a tartalmat. Elvégre akkor már nem mondható az, hogy "hazudozik a médija", hiszen ha egy jó ismerősöm neve van felette, aki még oda is írja mellé, hogy "hihetetlen, mik vannak a világban...", akkor nyilván neki is jó oka van kételkedés nélkül elhinnie. De ha nagyon toleráns vagyok, ezt még meg is értem. Ha valaki nem tájékozódik, akkor nem képes a hírek szelektálására, ha nem mozog otthonosan az interneten, akkor nem tűnik fel neki a cikk mellett nagy betűkkel írt "ÁLHÍRPORTÁL" felirat. Azt meg végleg ne várjuk el tőle, hogy felmenjen az index-re, a hvg.hu-ra, vagy bármely más, valós alapon nyugvó témák feldolgozásával foglalkozó oldalra tájékozódni (mennyire egyszerűbb lett volna leírni, hogy "hiteles oldalak", ha bevállaltam volna a rúgásokat jobbról-balról. ON).

Amit viszont nem értek, hogy miért nem tanulunk a saját tapasztalatokból? 2012-ben az internet nép azt hitte, hogy közeledünk a null sík felé, ami rossz is, meg jó is, de mindenképp valami új. Szerintem így két év távlatából visszatekintve elmondhatjuk, hogy ez így ebben a formában nem történt meg, és ezt azok is tapasztalhatják, akik annak idején elhitték. Természetesen ez csak egy darab példa, hiszen nagyjából félévente megszűnik a facebook, és még a sorkatonaságot is visszaállítják. Ezek mindannyiunk üzenőfalán ott voltak egy hétig, és mindről kiderült, hogy kamu, akár leírtuk kedves ismerősünknek, hogy "dehülyevagy" (vagy töröltük a fenébe), akár szembesült vele saját maga az idő múlásával. Azt gondolhatnánk, hogy egy ilyen után az emberek körültekintőbbek lesznek, vagy legalább nem járatják le magukat még egyszer a megosztással. Mégis azt kell olvasnom, hogy gyerekburger készül 50 méterre a házamtól. És nem csak 70 év fölöttiektől látni a sopánkodást, akik épp most értek vissza egy 800 ezer forintos gyógymágnes megvásárlásából, hanem többnyire fiatal huszonévesektől, akikről feltételezhető, hogy fel tudják dolgozni az internetről áramló információáradatot. 

Konklúzióként érdemes arról is beszélni, hogy ez vajon káros-e. Mert nyilván idegesek is tudunk lenni az álhírektől, de közvetlen kárunk nem származik belőle, sőt, kapunk egy jó kis térképet ismerőseink tájékozódási és kritikai képességéről. Még akár nevethetünk is egy jót. Ami viszont ijesztő, hogy ekkora embertömegek képesek elhinni BÁRMIT. Szokás mondogatni, hogy a média zombivá, agyatlan fogyasztóvá teszi a nézőt, olvasót, hallgatót. Azonban amikor ott van előttünk az internet, amely néhány kattintásra helyezi tőlünk az ember által megszerzett információk legbővebb tárházát, ráadásul kommentálás formájában hitelesíthető, mégis rengetegen abból a szűk metszetből tájékozódnak, ami a megtévesztést szolgálja, akkor azért elsuttogok a szobában egy halk "mivan?"-t.

...akkor bizonyára ellenzéki hírműsor menne rajtam egész nap. A Barátok közt viszont maradna, hogy a magyar társadalmat ne érje visszafordíthatatlan trauma.

Tegnap olyat tettem, amire jó ideje nem volt példa: tévét néztem. Furcsa volt azt a csúnya dobozt bámulni, amiben még azért lehet látni többet a statikus zajnál, mert az emberek jelentős része még mindig internetes analfabéta. Mit ad Isten, pont az RTL Híradó ment, ahol Szellő István megnyugtató hangján közvetíti azokat a híreket, amelyekről már délelőtt tájékozódtam, vagy csak simán nem érdekelnek. Azonban manapság különös időket élünk. Olyan időket, amikor még én is nagy érdeklődéssel figyelem végig a híradót. És a napi bűnügyek, valamint az állatkerti hangyász etetése között meg is kaptam, amire vágytam. Gyönyörű kormányellenes retorika és hírszerkesztés, hozzá passzoló képi alátámasztást mellévágva. Na nem mintha én annyira ellenzéki lennék, hogy a kormány fikázása hozzon örömöt szánalmas életembe, azonban annyi biztos, hogy különös ízt ad a száraz tájékoztatáshoz. Meghozza az étvágyamat ahhoz, hogy kicsit jobban belemenjek a témába.

Nyilván aki olvas, tisztában van a reklámadó keltette probléma alapjaival, amelynél a kapcsolódó törvényt nemrég írta alá Áder János, ezért ebbe nem is mennék bele túl részletesen. A "média" szó a kormánynál bizonyára egyesszámban van, hiszen ha az RTL Klub-ot kivennénk a listából, akkor viszonylag korrekt törvénytervezetet kapnánk. Ám a 40%-os adóteher még úgy is elképesztő mértékű lenne, ha csak a profitot, és nem a bevételt terhelné.

Ahogy korábban utaltam rá, a televízió jelenlegi formájában egy haldokló iparág. Ez az időhöz kötött strukturáltság a jövőben nem fog tudni versenyezni az internet szabadságával, ahol az ember maga dönti el, hogy mit néz, és mikor nézi azt. Ma még jövedelmező, azonban az országos csatornák már terjeszkedni nem tudnak, legfeljebb egymással versengeni. A társadalomra gyakorolt hatáshoz képest szűkösnek mondható forrásokból gazdálkodnak. Ezért szemellenzővel is elég bigott és elavult gondolkodás az, ha valaki pofátlanul nagy profitot tulajdonít a médiának, csak azért mert százezreket, vagy akár milliókat szögez egyszerre a képernyő elé.

Természetesen ha csak a bevételeket nézzük, akkor nagy számokat láthatunk, amit még a legforradalmibb hangulatban is gond nélkül megadóztatna bárki. De emellett költséges iparágról van szó, így a tényleges jövedelem már jóval szerényebb, már amikor beszélhetünk jövedelemről. Nagy álszentség a kormánytól, ha ezt nem hajlandó észrevenni, miközben az MTVA évente 70 milliárd körüli összeggel gazdálkodhat alsó hangon, miközben a teljes kereskedelmi média ennek töredékéből kénytelen működni. A kormány ignoranciája ennél sem áll meg. Talán a legfelháborítóbb az egészben, hogy megtévesztő információkkal próbálják maguk mellé állítani a közvéleményt. Azt sugallják, mintha a média adómentességet élvezne, retorikájukban visszatérő elem, hogy a kereskedelmi adók a reklámadóval végre hozzá is járulnak a közteherviseléshez. Ezzel szemben ugyanazok a szabályok vonatkoznak rájuk, mint bármilyen más cégre, aszerint adóznak is.

A reklámadóval nem a bevezetése, hanem az igazságtalan eloszlása a gond. Egy fogyatékos Robin Hood célt tévesztett nyila találta most el az RTL Klubot. A kormány kommunikációja pedig még inkább felháborítóvá teszi. Tanulmányokra való hivatkozás nélkül beszélnek társadalmi károkról, amelyeket orvosolni kell, és nem veszik észre, hogy az ő hangjuk is a médián keresztül szól.

Egy pozitív tulajdonsága van az adónak: marha érdekes jelenleg a híradó. Nagyon kíváncsi leszek a későbbi fejleményekre is, hiszen úgy néz ki, hogy a kormány a végletekig kitart a bevezetés mellett. A kérdés az, hogy az RTL meddig fog. Vajon beletörődik-e vagy elszigetelődik? Vagy kitart, és marad az erős ellenzéki hangvétel? Ebben az esetben nagyon érdekes választások elé fogunk nézni 4 év múlva. 

Európa-szerte komoly visszhangot kelt az Uber nevű mobilalkalmazás, amely alapjaiban változtatja meg a taxizás jelenlegi rendszerét. Az internet és az utca pedig új vitatémát kapott: az Uber vajon igazságtalanul szorítja-e ki a taxisokat, és mellette veszélyeket is rejt, vagy pedig egy zseniális innováció, amely ellen csak a monopolhelyzet megtartása miatt lépnek fel?

Röviden az alkalmazás legfontosabb részeiről:

- az autók mozgása valós időben követhető, a fuvarért csak ki kell választani a legközelebbit,

- így tehát ki lehet iktatni a központokat, a telefonos ügyintézést,

- ami a hagyományosnál jóval alacsonyabb árú szolgáltatáshoz vezet,

- ráadásul az utas értékelheti a sofőrt, és fordítva is, ami megkönnyíti a szelektálást,

- ó igen, és pluszban a legtöbb taxisokra vonatkozó jogszabály alól is mentesülnek az üzleti modell miatt.

Látható, hogy mind az utazó, mind a vezető szempontjából kifejezetten előnyösek ezek a szempontok. Sőt, nagyon is előnyösek. Annyira, hogy ha ez a rendszer elterjed, a taxitársaságoknak esélyük sem lenne az Uberrel versengeni. A kérdés az: ez baj lenne-e? Sokak szerint biztosan, mivel Európában és az USA-ban tiltakozások és tüntetések fogadták a megjelenését, ami néhol sikeres is volt, és betiltották a program használatát. Máshol viszont ellenkező hatást értek el: a tüntetés csak segítségére volt az elterjesztésnek, és miután az emberek meghallották a létezését, rohamosan megnőtt a forgalma is.

Mielőtt jobban kifejteném a véleményemet, rögtön leszögezem, hogy ebben az ügyben egyszerűen nem tudok a taxisok pártjára állni. Van néhány jó és jogos érvük, például, hogy teljesen az Uberre van bízva, hogy kiket alkalmaz, milyen tapasztalattal, és milyen járművel. A taxisokat szabályok kötik mind a mentális állapotukat, mind az autójuk korát és működését illetően. De még ez a szempont is védhető az Uber-pártiak által, hiszen már most vannak hasonló előírások az alkalmazottakra vonatkozóan, amely, ha adott esetben nem is megfelelő mértékű, az elterjedésével szabályozhatóbb lenne.

Géprombolók (Forrás)

Ezt a vitatható érvet azonban több olyan követi, amely már-már a nevetséges kategória. Az egyik, hogy veszélyesebbek, kevésbé megbízhatók az Uber sofőrjei, és ezt egy-két példával támasztják alá, például amikor halálos baleset okozója volt az egyikük, vagy amikor a másik elrabolt egy részeg lányt. Nos, szerintem nem kell senkinek sem megerőltetnie magát, hogy olyan közvetlen vagy közvetett élményeket idézzen fel, amikor egy taxis visszaélt a helyzettel, balesetet okozott, vagy csak simán lehúzta a tisztelt utast anyagilag. És ugyan a problémák megelőzésére az Uber sem talált jobb megoldást, azonban a megismétlődés sokkal hatékonyabban elkerülhető azzal, hogy az utas értékelheti a sofőrt. Így aki veszélyesen vezet, vagy bűzlik a pálinkától, rövid úton alacsony értékelést kap, amit mások is láthatnak.

A másik, előbbinél is hihetetlenebb érv, hogy tisztességtelen versenyelőnye van az Ubernek a taxitársaságokhoz képest. Nos, én tökéletesen értem, hogy rossz dolog, amikor az embernek veszélybe kerül a munkája, és olyan konkurencia jelenik meg, amely csődbe viszi. Ez a XXI. századi gépromboló mentalitás azonban teljesen szembemegy a modern ember hatékonyságra való törekvésével. Egyszerűen megjelent egy olyan innováció, amely kevesebb költséggel, olcsóbban tudja nyújtani ugyanazt a szolgáltatást. Körülöttünk minden annak köszönhető, hogy valaki megunta a korábbi állapotot, és változást hozott. Ez a változás megy végbe most is a taxisok világában. Lehet, hogy még kicsit kiforratlan a rendszer, de évek múlva már teljesen természetes lesz, és a jelen fog furcsának tűnni azoknak, akik beleszületnek az újba. Legalábbis, ha nem fogják megtorpedózni azok, akiknek az érdekeik szembemennek az újításokkal. Mert a tiltással csak a fejlődésünk lassítását érjük el.

Igen, ez egy újabb blog, amiben a szerző azt hiszi, hogy képes megítélni, mégis mi a baj a világgal. Aztán meg is váltja néhány frappáns bejegyzéssel, vagy legalábbis egy-egy ügyesen megtervezett lead-del.

Mégis jogosan teheted fel a kérdést, hogy akkor minek indítottam el a blogot, ha ezzel a lekezelő iróniával közelítem meg a témát? A válasz egészen egyszerű: van véleményem. Ja, és van blog.hu, ahol bárki regisztrálhat ingyen blogot. És ez pontosan azért jött létre, hogy bárki, akinek az a perverziója, hogy másokkal ossza meg a véleményét, abba az illúzióba legyen ringatva, hogy ő egy messianisztikus személyiség, akinek szavai gondolatébresztőek. Én is egy ilyen perverz vagyok.

Miért Szürke Zóna?

Vagy miért Grey Zone? Nem, nem azért van angolul írva, mert valami hipszter hullámot lovagolok meg. Az az ok, hogy valami hozzám hasonló idióta már beregisztrált egy blogot a magyar címen - természetesen máig tartalom nélkül - , és nekem ez volt a legjobb ötletem. Nyelvtanilag helyes lett volna a Gray Zone is, csak ezt azért nem tartottam szimpatikusnak, mert egy betű elgépelésével olyan oldalra kerülhet a kedves látogató, amelyet még én sem néztem meg.

Ugorjunk a tartalomra. Amit én itt átadni kívánok a jövőben, a szövegben ennyire előrehaladva, már bizonyára mindenki előtt világos. Közéleti kérdésekkel kívánok foglalkozni terveim szerint, és próbálom kerülni a FIDESZ-maffia, "elmúltnyolcév", és hasonló szószerkezetek használatát. Ellenben próbálom minél objektívebben, racionálisabban megközelíteni az adott témát. Halandó ember lévén ennek a célnak a megvalósítását nem hiszem, hogy mindig be tudom tartani, viszont nagyon próbálok majd önkritikát gyakorolni. Elvégre ezért adtam ezt a címet a blogomnak. Hogy mindenki lépjen egyet hátra - vagy ha kell, négyet -, nyugodjon meg, és egy pillanatra képzelje el, hogy ő Lázár János.

Ha minden jól megy, kevés olvasóm lesz, és azok is utálni fognak.

Vagy holnap megunom az egészet, és kiteszek egy cicás gifet.