...akkor bizonyára ellenzéki hírműsor menne rajtam egész nap. A Barátok közt viszont maradna, hogy a magyar társadalmat ne érje visszafordíthatatlan trauma.
Tegnap olyat tettem, amire jó ideje nem volt példa: tévét néztem. Furcsa volt azt a csúnya dobozt bámulni, amiben még azért lehet látni többet a statikus zajnál, mert az emberek jelentős része még mindig internetes analfabéta. Mit ad Isten, pont az RTL Híradó ment, ahol Szellő István megnyugtató hangján közvetíti azokat a híreket, amelyekről már délelőtt tájékozódtam, vagy csak simán nem érdekelnek. Azonban manapság különös időket élünk. Olyan időket, amikor még én is nagy érdeklődéssel figyelem végig a híradót. És a napi bűnügyek, valamint az állatkerti hangyász etetése között meg is kaptam, amire vágytam. Gyönyörű kormányellenes retorika és hírszerkesztés, hozzá passzoló képi alátámasztást mellévágva. Na nem mintha én annyira ellenzéki lennék, hogy a kormány fikázása hozzon örömöt szánalmas életembe, azonban annyi biztos, hogy különös ízt ad a száraz tájékoztatáshoz. Meghozza az étvágyamat ahhoz, hogy kicsit jobban belemenjek a témába.
Nyilván aki olvas, tisztában van a reklámadó keltette probléma alapjaival, amelynél a kapcsolódó törvényt nemrég írta alá Áder János, ezért ebbe nem is mennék bele túl részletesen. A "média" szó a kormánynál bizonyára egyesszámban van, hiszen ha az RTL Klub-ot kivennénk a listából, akkor viszonylag korrekt törvénytervezetet kapnánk. Ám a 40%-os adóteher még úgy is elképesztő mértékű lenne, ha csak a profitot, és nem a bevételt terhelné.
Ahogy korábban utaltam rá, a televízió jelenlegi formájában egy haldokló iparág. Ez az időhöz kötött strukturáltság a jövőben nem fog tudni versenyezni az internet szabadságával, ahol az ember maga dönti el, hogy mit néz, és mikor nézi azt. Ma még jövedelmező, azonban az országos csatornák már terjeszkedni nem tudnak, legfeljebb egymással versengeni. A társadalomra gyakorolt hatáshoz képest szűkösnek mondható forrásokból gazdálkodnak. Ezért szemellenzővel is elég bigott és elavult gondolkodás az, ha valaki pofátlanul nagy profitot tulajdonít a médiának, csak azért mert százezreket, vagy akár milliókat szögez egyszerre a képernyő elé.
Természetesen ha csak a bevételeket nézzük, akkor nagy számokat láthatunk, amit még a legforradalmibb hangulatban is gond nélkül megadóztatna bárki. De emellett költséges iparágról van szó, így a tényleges jövedelem már jóval szerényebb, már amikor beszélhetünk jövedelemről. Nagy álszentség a kormánytól, ha ezt nem hajlandó észrevenni, miközben 
az MTVA évente 70 milliárd körüli összeggel gazdálkodhat alsó hangon, miközben a teljes kereskedelmi média ennek töredékéből kénytelen működni. A kormány ignoranciája ennél sem áll meg. Talán a legfelháborítóbb az egészben, hogy megtévesztő információkkal próbálják maguk mellé állítani a közvéleményt. Azt sugallják, mintha a média adómentességet élvezne, retorikájukban visszatérő elem, hogy a kereskedelmi adók a reklámadóval végre hozzá is járulnak a közteherviseléshez. Ezzel szemben ugyanazok a szabályok vonatkoznak rájuk, mint bármilyen más cégre, aszerint adóznak is.
A reklámadóval nem a bevezetése, hanem az igazságtalan eloszlása a gond. Egy fogyatékos Robin Hood célt tévesztett nyila találta most el az RTL Klubot. A kormány kommunikációja pedig még inkább felháborítóvá teszi. Tanulmányokra való hivatkozás nélkül beszélnek társadalmi károkról, amelyeket orvosolni kell, és nem veszik észre, hogy az ő hangjuk is a médián keresztül szól.
Egy pozitív tulajdonsága van az adónak: marha érdekes jelenleg a híradó. Nagyon kíváncsi leszek a későbbi fejleményekre is, hiszen úgy néz ki, hogy a kormány a végletekig kitart a bevezetés mellett. A kérdés az, hogy az RTL meddig fog. Vajon beletörődik-e vagy elszigetelődik? Vagy kitart, és marad az erős ellenzéki hangvétel? Ebben az esetben nagyon érdekes választások elé fogunk nézni 4 év múlva.
